Vásárolj egy automata karórát, és megajándékozunk egy 50.000Ft értékű óraforgatóval!

    Kérdése van? Hívjon minket!

   +36304747111 / +36203540551

            Élő ügyfélszolgálat:

Hétfőtől-Péntekig 8.00-16.45-ig

A karórák vízállóságáról

Műszeres vízállósági vizsgálat

 

A vízálló karórákat gyárilag víz elleni védelemmel látják el. A vízzel szembeni ellenálló képességük a vízállósági minősítésétől függően eltérő mértékű lehet, de ez a tulajdonságuk az idő múlásával egyre inkább gyengül, majd végül elvesztik vízállóságukat. A tömítések természetes elöregedése mellett egyéb veszélyforrások is leselkednek a karórák vízállóságára nézve. Sokszor észre sem vesszük, hogy az órát egy picit beütöttük valahová, ennek ellenére, ha egy ilyen jelentéktelennek tűnő ütés pont a beállító koronát, vagy valamelyik nyomógombot éri, akkor komoly veszélybe kerülhet a vízállóság. A tömítések elöregedése nagyon gyakran csak a legközelebbi megbontás alkalmával nyilvánul meg. Ilyenkor mindig a tömítés pillanatnyi állapotától függ, hogy újra vízálló lesz-e az óra, függetlenül attól, hogy addig az volt, vagy sem. Erről bővebben a Meddig marad vízálló egy óra? című fejezetben olvashatnak.

Az óragyártók egyöntetű szakmai ajánlása szerint az órák vízállóságát évente legalább egy alkalommal, illetve minden egyes megbontás után ellenőrizni kell nyomáspróba segítségével. Ezáltal az esetenként súlyos kiadásokkal járó beázások kockázata jelentős mértékben csökkenthető.

 

Elméleti alapok

Az óra belsejében lévő szabad teret levegő tölti ki. Ennek a levegőnek van egy bizonyos nyomása. Nevezzük ezt belső nyomásnak. Az óra határoló felületeire (üvegére, hátlapjára) belülről ez a belső nyomás hat. A bennünket, és az órát is körülvevő légköri nyomás (nevezzük külső nyomásnak) ellensúlyozza az órában lévő belső nyomást. Amíg a külső illetve belső nyomás közel azonos mértékű, addig az óra üvege és hátlapja nyugalmi állapotban van. Ha azonban órát körülvevő külső nyomás megváltozik, miközben az óra belső nyomása változatlan marad, akkor a határoló elemei (üveg, hátlap) bizonyos mértékű alakváltozást szenvednek. Fordítva is igaz, tehát ha a belső nyomás változik meg, miközben a külső nyomás változatlan marad.

A vízállósági vizsgálat során pontosan ezeket - a nyomásra illetve térfogatváltozásra vonatkozó fizikai törvényszerűségeket használjuk fel. Egy zárt térben kell a nyomást (külső nyomás) változtatnunk, és figyelnünk az alakváltozás mértékét. Ez utóbbi sem egyszerű feladat, mivel olyan rendkívüli érzékenységű mérő szenzorra van szükség, amely folyamatosan monitorozni tudja a változást, és melynek felbontása legalább 1 mikron, azaz a milliméter ezred részét is érzékeli. Amennyiben a külső nyomás változásának hatására a térfogatváltozás nem következik be, vagy a megváltozott külső nyomás állandó értéken tartása közben az alakváltozás ellentétes irányba vált át, akkor annak az az oka, hogy kiegyenlítődik a külső illetve belső nyomás, ami csak akkor lehetséges, ha az óra átereszt.

Egyébként ez a nyomáspróba során előidézett alakváltozás cseppet sem természetellenes az órára nézve, mivel a használata során ez szinte mindennapi jelenség. Ez játszódik le akkor is, amikor pl. az időjárás hatására lehűl vagy felmelegszik az óra, és a belső levegő hőmérsékletének megváltozása miatt megnő vagy lecsökken a belső nyomás. Szintén hasonlóan viselkedik, ha egy magasabb hegyre megyünk fel, vagy pl. repülőgépen utazunk. Tehát a vizsgálat során semmi szokatlan nem történik az órával, csupán a körülményeket tudatosan alakítjuk.

 

A vízállósági vizsgálat technikai hátteréről

A vizsgálat során azt kell megállapítanunk, hogy az óra a vízállóság vonatkozásában ellent tud-e állni annak az igénybevételnek, amely a rendeltetésszerű használat során esetlegesen felmerülhet, azaz a maximálisan fellépő statikus és dinamikus nyomás együttes hatásának. Mindezt olyan biztonságos körülmények között kell elvégeznünk, ahol egy esetleges beázás veszélye teljesen mértékben kizárható. Éppen ezért erre a feladatra speciális berendezéseket fejlesztettek ki.

A vízállósági vizsgálatok elvégzéséhez magas színvonalú technikai háttérre van szükség. A nyomáspróbához használatos korszerű, megbízható műszerek beszerzési ára egy kisebb kategóriájú gépkocsi árával vetekszik. Így érthető módon nem tartoznak az órás műhelyek alapfelszerelései közé. Léteznek ugyan olyan egyszerűbb berendezések, amelyek árban csupán töredékébe kerülnek a modern készülékeknek, azonban használhatóság és megbízhatóság tekintetében meg sem közelítik a korszerűbb változatokat. Sajnos hazai viszonylatban még ez utóbbiak használata sem mondható általánosnak, de a komolyabb szakmai elhivatottsággal rendelkező órás szakemberek eszköztárában már néha felbukkan egy-egy ilyen egyszerűbb készülék.

Szervizünkben jelenleg háromféle vízállóság vizsgáló berendezés van használatban, melyek között megtalálható a svájci Witschi cég legújabb professzionális csúcskészüléke is. Ez jelenleg a világ legkorszerűbb vízállóság vizsgáló készülékének számít, Magyarországon nagyon kevés óraszerviz rendelkezik ezzel a modellel.

 

A vízállósági vizsgálat menete

Az elméleti részben megismert, a vizsgálathoz szükséges feltételeket a speciális műszerek segítségével tudjuk laboratóriumi körülmények között előállítani. A nyomáspróba során egy zárható légkamrába behelyezzük az órát, melyben - az óra vízállósági besorolásától, illetve egyéb tényezőktől függően - adott mértékű vákuumot vagy túlnyomást állítunk elő. Ebben egy vákuumszivattyú illetve egy magasnyomású légkompresszor van segítségünkre. A legkorszerűbb műszerek vákuum és túlnyomás segítségével egyaránt bevizsgálják az órát, s ezzel a megbízhatóság tovább fokozható. Az alakváltozás folyamatos figyelésére szolgáló szenzor rendkívül érzékeny, már 0,01 mikron (a milliméter százezred része !!!) méretváltozást is érzékel. Az egész mérési folyamatot egy programozható mikroszámítógép felügyeli. 

A vizsgálat néhány percet vesz igénybe, és az órára nézve teljesen biztonságos A műszer segítségével a legkisebb mértékű szivárgás is kimutatható, tehát megbízható képet kapunk a tömítések pillanatnyi állapotáról.

Ha a nyomáspróba segítségével kiderül, hogy az óra valahol átereszt, akkor adott esetben a vízállóság helyreállítására is van lehetőség. Ki lehet cserélni pl. a hátlaptömítést, illetve a gombok, koronák esetében is van mód az orvoslásra. De akkor is nagy jelentősége van a vizsgálatnak, ha csak tudomást szerez az óra tulajdonosa arról, hogy a karóra már nem vízálló, és ennek tudatában már nem viszi vízbe. Ugyanis ha abban a hitben van, hogy az óra vízálló, akkor egész biztos, hogy beázik, ami adott esetben igen komoly javítási költséget vonhat maga után. Nem ritka, hogy csak néha-néha, és egészen kis mértékű nedvesség kerül az órába a használat során, így a beázásról csak igen hosszú idő elteltével szereznek tudomást. Közben viszont a belső oxidáció beindul, és folyamatosan tönkreteszi a szerkezetet. A műszeres vízállósági vizsgálattal viszont az ilyen kis mértékű beázási pontok is kimutathatók.

 

Az óraüveg párásodásának lehetséges okai

Időnként előfordul, hogy egy karóra üvege belülről bepárásodik. Ennek láttán legtöbbször értetlenül áll tulajdonosa a jelenség előtt, és hosszas fejtörés után sem sikerül elfogadható magyarázatot találnia arra, hogy miként kerülhetett víz az óra belsejébe. Bár az esetek többségében valóban a tokba behatoló nedvesség okozza a problémát, azonban nem feltétlenül kell egy órának beázni ahhoz, hogy az üvege bepárásodjon.

Párásodás beázás következtében

A legtipikusabb esete az, amikor közvetlenül a vízben történő használat után párásodik be az óra, és ez a hatás órák múlva is látható marad. Ilyenkor ismertek a körülmények, legfeljebb az lehet kérdés, hogy miért ázott be az addig vízállónak hitt óra.

Vannak azonban ettől sokkal "rejtélyesebb" esetek is. Néha a párásodás látszólag minden ok nélkül történik, az óra tulajdonosa szerint úgy, hogy még csak víz közelében sem volt az óra. Amennyiben az üveg jelentős mértékben be van párásodva, és ez a jelenség már huzamosabb ideje fennáll, akkor egész biztos, hogy beázásra vezethető vissza a probléma. Jól tudjuk, hogy a fizikai törvényeket nem lehet meghazudtolni, ezért a víz jelenléte nem lehet kérdéses.

Nézzük meg azokat a tényezőket, amelyek félrevezetőek lehetnek a beázás körülményeinek tisztázása során.

Ha a beázás csak kis mértékű, akkor adott esetben a kondenzáció csak jóval később jelentkezik, s így valóban úgy tűnhet, mintha annak ellenére párásodna az óra, hogy víz közelében sem voltak vele.

Ha egy órában a tömítések elöregszenek, vagy pl. a beállító korona illetve egy nyomógomb a viselés során egy kicsit meggörbül, akkor az addig vízálló óra már akár egy kézmosás során is beázhat. Mivel a tulajdonosa nincs tisztában azzal, hogy órája már nem vízálló, ezért továbbra is úgy használja, mint korábban. Ettől a karóra beázik, és a beázás mértékétől függően előbb-utóbb bekövetkezik a párásodás. A tulajdonosa számára ilyenkor is úgy tűnhet, hogy misztikus módon, víz közelsége nélkül került nedvesség az órába.

A fenti esetekben tehát arról van szó, hogy az óra tulajdonosa egyszerűen nem szerez tudomást arról, hogy nedvesség került a karórába, így meglepetésszerűen éri, amikor - jóval később, bizonyos külső körülmények hatására - a pára megjelenik az óraüvegen.

Beázás nélkül is párásodhat az üveg

Az óraházban található üres teret levegő tölti ki. Ennek a levegőnek - mint ahogy a minket körülvevő levegőnek is - van egy bizonyos páratartalma. Ez azt jelenti, hogy bizonyos százalékban gáz halmazállapotú vízmolekulák is vannak az óra belsejében (vízgőz). Ha az óra üvege hirtelen lehűl (pl. alacsony külső hőmérséklet miatt), akkor ezek a vízmolekulák kicsapódhatnak az üveg belső felületén, vagyis az üveg bepárásodik. A jelenséget kondenzációnak nevezzük. Ha ilyenkor huzamosan a hidegben tartózkodunk, akkor azt követően is fennmarad a párásodás, hogy az üveg (kinti hőmérséklet) és a belső levegő hőmérséklete kiegyenlítődik. Ennek az az oka, hogy a levegő úgynevezett "víztartó" képessége a léghőmérséklet süllyedésével arányosan csökken, és emellett a párolgás mértéke is sokkal kisebb.

Amennyiben nem került nedvesség az órába, akkor a benne lévő levegő páratartalma sem nőtt meg, ezért az óra felmelegedését követően a párásodás magától megszűnik, azaz a kicsapódott vízcseppek párolgás útján ismét gáz halmazállapotú vízgőzzé alakulnak. Ha ugyanis a levegő hőmérséklete nő, azzal a vízfelvevő képessége és a párolgás mértéke is emelkedik, és párolgás útján ismét képes felvenni azokat a vízcseppeket, amelyek korábban az üvegen kicsapódtak. A párásodás tehát akkor is előfordulhat, ha az óra teljesen vízálló, vagy valóban soha nem érte még víz.

Mivel egy férfi órában általában lényegesen több levegő van, mint pl. egy kis méretű női változatban, ezért abból sokkal nagyobb mennyiségű pára tud kicsapódni. Ez a magyarázata annak, hogy főként a nagyobb méretű - nagyobb átmérőjű illetve vastagságú - óráknál figyelhető meg ez a kondenzációs folyamat.

Most akkor ez beázás, vagy csak ártalmatlan párakicsapódás?

Tény, hogy az esetek döntő többségében a párásodás egy korábbi beázás következménye. Ez mindenképpen veszélyes az órára nézve, komoly utóhatása lehet, ami esetleg csak jóval később fog jelentkezni. Ezért mindig nagyon körültekintően kell eljárni, ha párásodik az üveg. Ajánlott minél hamarabb szakszervizhez fordulni, ahol átvizsgálják, kiszárítják az órát, illetve elvégzik a műszeres vízállósági vizsgálatot.

Ha a következő feltételek maradéktalanul teljesülnek, akkor okunk van azt feltételezni, hogy itt csak egy egyszerű, ártalmatlan párásodásról van szó:

  • viszonylag nagyobb méretű óráról van szó
  • garantáltan hosszú idő óta nem érte víz az órát
  • csak akkor jelentkezik a párásodás, amikor melegből hidegbe visszük (pl. egy hűvös kora reggeli futás során)
  • a párásodás csekély mértékű, és csak nagyon ritkán fordul elő
  • ahogy felmelegszik az óra, a párásodás azonnal, és minden nyom nélkül megszünik

Ilyen esetben tehát nem szükséges azonnal szervizbe vinni az órát, de a legközelebbi elemcsere vagy javítás során érdemes megemlíteni, hogy alaposabban utána tudjon nézni az órás egy esetleg mégis fennálló problémának.

 

A karórák beázásának leggyakoribb okai

Tapasztalataink azt mutatják, hogy nagyon sokan nincsenek tisztában a beázás fogalmával. Gyakran azt gondolják, hogy ha egy óra beázik, akkor abban szemmel láthatóan áll a víz. A félreértések elkerülése végett elöljáróban tisztáznunk kell a kifejezés karórákra vonatkoztatott jelentését.

Beázásról akkor beszélünk, amikor az óra belsejébe nedvesség kerül. Ennek mennyisége nagyon változó lehet. Ha nagymértékű beázás következik be, akkor az üvegen keresztül azonnal láthatóvá válik a behatoló folyadék. Az esetek nagy részében azonban alkalmanként csak kis mennyiségű nedvesség kerül az órába. Ennek viszont sokszor szinte semmilyen látható jele nincs, a bejutott nedvesség azonban ettől függetlenül könyörtelenül kifejti káros, korróziós, szerkezet romboló hatását. A tulajdonosa pedig eközben mit sem sejt az egészről, hiszen abban a tudatban van, hogy az órája vízálló. Szerencsés esetben ilyenkor az üveg időnkénti párásodása hívhatja fel a figyelmet a problémára, de ez is csak meghatározott fizikai körülmények teljesülése esetén következhet be, tehát lehet, hogy egyáltalán nem jelentkezik, vagy csak sokkal később, mint ahogy maga a beázás történt.

A nem rendeltetésszerű használat

A vízálló karórák hátlapján és/vagy számlapján található egy jelölés, ami azt jelzi, hogy az óra gyárilag milyen szintű víz elleni védelemmel van ellátva. A besorolás az ISO 2281 illetve az ISO 6425 szabványok alapján történik. Amikor tehát az óragyártók egy bizonyos vízállósági jelöléssel látnak el egy órát, azzal ők azt szavatolják, hogy ez az óra a szabványban rögzített feltételeknek megfelel. Nem többet, nem kevesebbet. A vizsgálat körülményei és a gyakorlati használat során fellépő hatások nagyon eltérőek lehetnek. Ezért mindig körültekintőnek kell lennünk a vízben történő használat során.

Nagyon fontos tisztában lenni azzal, hogy egy adott kategóriába sorolt óra a gyakorlatban milyen körülmények között, és milyen tevékenységekhez használható biztonságosan a beázás veszélye nélkül. Figyelembe kell venni a fizikai törvényszerűségeket is, különös tekintettel a hőtágulásra, a mozgásból származó dinamikus nyomásra, de még az idő tényező is szerepet játszik. Ha ezeket figyelmen kívül hagyjuk, akkor bizony annak ellenére is beázhat az óránk, hogy az a műszeres vizsgálat során teljesíti a szabványban előírt feltételeket. Ilyen esetben pedig kizárólag az óra viselője okolható a nem rendeltetésszerű használatból eredő beázásokért.

Mit jelentenek a karórákon található vízállósági jelölések?

Viselés során keletkező apró sérülések

A kezünkön lévő karóra a használat során néha oda-oda koccan a környezeti tárgyakhoz, amit sokszor észre sem veszünk. Mindezekről azonban jól árulkodnak a tokon, üvegen megjelenő apró kis karcok, sérülések. Különösen igaz ez, ha egy nagyítón keresztül szemléljük meg az állapotukat. A kiálló részek - beállító korona, nyomógombok - különösen veszélyeztetettek a sérülések szempontjából, és ráadásul ezeknél a legapróbb sérülés is befolyásolhatja a vízállóságot. Elég egy pici görbület, és máris oda a vízállóság. Sokszor ennek kívülről semmi nyoma nincs, csak szétszedés után derül rá fény. Szintén nagyon gyakori, hogy az üveg szélén keletkezik egy nagyon pici kis csorbulat, vagy az üveget rögzítő illesztő gyűrű sérül meg. Az egyszerűbb műanyag tokos óráknál fordul elő, hogy az öregedés, illetve fizikai hatás következtében hajszálrepedés keletkezik az óraházon. Gyakran ennek egyáltalán nincs látható jele, mivel a repedés a tok belseje felé esik.

A hasonló esetek mind kihatnak az óra vízállóságára, és beázáshoz vezethetnek. Fontos, hogy amennyiben érezhetően hozzáverődött az óra valamihez, esetleg leesett, még akkor is érdemes bevizsgáltatni, ha a működésben nem tapasztalható semmilyen probléma. A vízállóság nagyon érzékeny tulajdonság, könnyen elveszíthető egy apró sérülés következtében is.

 

Tömítések elöregedése

Az óratok különböző pontjain általában gumitömítések akadályozzák meg a víz behatolását. Ilyen tömítések találhatók a koronánál, a nyomógomboknál, a hátlapnál és az üvegnél is, bár ez utóbbi anyagában kissé eltér a többitől. Ezek a tömítések fokozatosan elöregszenek, felkeményednek, és elvesztik rugalmasságukat. Amíg egyáltalán nem kerül sor a használatra, addig ez a folyamat nagyon lassú, viszont egy átlagos használat mellett - a használatbavételtől számítva - kb. 2 évre tehető az az időszak, ami alatt még maradéktalanul betöltik szerepüket, de sok olyan tényező van, amely lényegesen lerövidítheti ezt az intervallumot. Ilyen pl. a por, klór (uszodákban), a rátapadó tusfürdő maradványok, sós tengervíz, gyógyvizek, és a különböző vegyi anyagok is. A fokozott izzadsággal járó verejtékezés is közrejátszik, egyes embereknek annyira erős, agresszív, maró hatású a verejtéke, hogy idővel szinte mindent megtámad, amivel érintkezik. A kiszáradt, rugalmasságukat elvesztő és eldeformálódott tömítések már nem tudják útját állni a behatoló víznek.

FIGYELEM! A tömítések elöregedéséből fakadó problémák leggyakrabban az elemcserét illetve javítást követően jelentkeznek! Az, hogy egy óra a megbontás előtt vízálló volt, még semmi garanciát nem jelent arra, hogy utána is vízálló marad! Ez a tömítések pillanatnyi állapotától, az öregedés fokától függ.

Erről bővebben a Meddig marad vízálló egy óra? című fejezetben olvashat.

A tok korróziója

Azoknál a tokoknál, amelyek oxidációra hajlamos fémötvözetből készülnek, egy idő után korróziós folyamatok indulnak el a felületükön. Ez lassan átterjed a tömítéssel érintkező felületekre is, majd később beázáshoz vezet. Ez a jelenség is azok közzé tartozik, amelyek legtöbbször elkerülik a tulajdonos figyelmét, ezért általában csak a műszeres vizsgálat, vagy ennek hiányában a beázás után derül fény rá. Szerencsére azokat az órákat, amelyeknek a tokja nemesacélból, vagy titániumból készül, ilyen veszély nem fenyegeti. Ezt a tényt érdemes szem előtt tartani az óravásárlásnál is.

 

A beázások többsége megelőzhető lenne

A beázások az esetek nagy részében elkerülhetők lennének. A rendeltetésszerű használat nagyon fontos tényező - ez épp úgy vonatkozik egy vadonatúj órára, mint mondjuk egy öt éve használatban lévő társára is. Tisztában kell lennünk az óra képességeivel, és soha nem szabad átlépni a korlátokat.

Az apró sérülésekre, illetve a tömítések öregedésére visszavezethető beázások kockázata jelentősen csökkenthető, ha betartják az óragyártók ajánlását, miszerint a megbontások után, illetve legalább évente egyszer (pl. a strandszezon kezdete előtt) be kell vizsgálni az óra vízállóságát. Nagyon fontos tehát, hogy minden egyes megbontás után (elemcsere, javítás alkalmával) megtörténjen a vízállósági teszt, mert a tömítések pillanatnyi állapotáról csakis a műszeres nyomáspróba segítségével kaphatunk megbízható információt.

Néhány jó tanács a vízállóság megőrzésére, a beázási kockázatok minimalizálására

  • Tisztában kell lenni az óra vízállósági jelölésének gyakorlati jelentésével
  • Nem csak ismerni kell, be is kell tartani a megkötéseket, különös tekintettel a vízállósággal kapcsolatos fizikai törvényszerűségekre (hőtágulás, dinamikus nyomás)
  • Nem szabad elfelejteni, hogy minden megbontás után el kell végezni a vízállósági vizsgálatot, mert ez az egyedüli módja annak, hogy információt kapjunk a tömítés pillanatnyi állapotáról (óragyártók ajánlása)
  • Soha nem szabad házilag elemet cserélni az órában, mert ez legtöbbször beázáshoz vezet. A kellő gyakorlat és a célszerszámok hiánya miatt a nyitáskor vagy a visszazáráskor megsérül a tömítés, nem tudják kellően visszazárni a hátlapot, nem tudják megfelelően megtisztítani, vagy megsértik a tömítési felületeket, nem tudják az adhéziót elősegítő speciális anyaggal lekezelni a tömítést, stb.
  • Csakis olyan helyen ajánlott elemet cseréltetni, ahol a műszeres vízállósági vizsgálat feltételei adottak (óragyártók ajánlása). Ha nem történt nyomáspróba, akkor a továbbiakban "Nem vízálló"-nak kell tekinteni az órát a használat során.
  • Bármilyen apró sérülés esetén, továbbá minden megbontás után, de évente legalább egyszer be kell vizsgáltatni az órát a vízállóság szempontjából

 

Meddig marad vízálló egy óra?

Gyakran elhangzik ez a kérdés, és azt tapasztaljuk, hogy ezen a téren nagyon sok a tévhit. Ezért megpróbáljuk úgy körüljárni a témát, hogy lehetőleg mindenki számára világos legyen, hogy miről is van szó. Itt most elsősorban a tömítések természetes öregedéséből fakadó problémákra próbálunk fókuszálni.

Miért van szükség tömítésekre

Az óratok, és a hozzá illeszkedő, vagy abba benyúló részelemek (hátlap, nyomógomb, beállító korona) felületein parányi méretű pólusok, egyenetlenségek találhatók. Emiatt - ha ezeket közvetlenül (tömítés nélkül) illesztjük össze, a két felület között a víz szabadon be tud áramolni az óra belsejébe. Ennek megakadályozására tömítéseket alkalmaznak. A tökéletes vízzárásnak azonban komoly kritériumai vannak. Ha ezek nem teljesülnek maradéktalanul, akkor az óra átereszt, beázik.

Meddig képes ellátni feladatát a hátlaptömítés

A karórák hátlaptömítései általában gumiból készülnek, mivel ez az anyag a kedvező tulajdonságainál fogva ideális erre a feladatra. Amikor a gumitömítést a tok illetve hátlap közé helyezzük, majd összeszorítjuk azokat, a következő folyamat megy végbe:

A rugalmas gumit a hátlap és a tok jelentős mértékben összenyomja, minek következtében az érintkező felületek mentén bepréselődik a tok illetve hátlap apró pólusaiba, és teljesen kitölti a felületi egyenetlenségekből származó piciny réseket. Mindezek együttes hatásaként a hátlap és a tok felületével érintkező szakaszon egy úgynevezett adhéziós kötés alakul ki. Ez egy erős felületi tapadást jelent, ami biztosítja a víz behatolása elleni védelmet.

Amennyiben nem kell megbontani a meglévő adhéziós kötés nagyon sokáig fennmaradhat, mivel a hátlap, a tok, valamint a tömítés egymáshoz képest végig statikus, nyugalmi állapotban maradnak. Megbontáskor látszik, hogy annyira tapadnak a felületek egymáshoz, mintha össze lennének ragasztva. Így akár hosszú évekig biztosított a vízzárás a hátlap vonatkozásában. Ha azonban az óra megbontására kerül sor (pl. elemcsere vagy javítás miatt), akkor ez az adhéziós kapcsolat megszűnik. Az újbóli lezárás után viszont csakis abban az esetben alakul ki ismét a további vízzáráshoz szükséges adhéziós kapcsolat, ha a tömítés állapota ezt még lehetővé teszi. Azaz kellő rugalmassággal rendelkezik, nincs felkeményedve, kiszáradva. Hiába volt tökéletesen vízálló az óra a megbontás előtt, egyáltalán nem biztos, hogy a megbontás után ismét létrejön a vízzáráshoz elengedhetetlenül szükséges molekuláris kapcsolat az érintett felületek között. Ez mindig a gumitömítés öregedési fokától, illetve a kondíciójától függ.

Bizonyos környezeti hatások nagy mértékben gyorsíthatják a tömítések öregedési folyamatát. Így pl. a tömítésen megtapadt tusfürdő maradványok, a klórozott uszodai víz, vagy az olajszármazékok egyaránt hozzájárulnak a gumitömítések idő előtti elhasználódásához. Ideális körülmények között általában 2-3 évente válik szükségessé a tömítések cseréje, azonban ha pl. valaki rendszeresen úszik az órával klóros vízben (strandon, uszodában), akkor elképzelhető, hogy akár már 1 év után esedékessé válik a tömítéscsere. A gyártók szerint a biztonság érdekében ilyen esetekben nem évente, hanem félévente válik szükségessé a műszeres vízállósági vizsgálat.

A karóra tömítettségéről csakis egy műszeres vízállósági vizsgálat segítségével győződhetünk meg. Ezért mondják az óragyártók, hogy minden egyes megbontás után el kell végezni a vízállósági tesztet, mert e tekintetben csakis a nyomáspróba segítségével juthatunk kellő információhoz.

Az alábbi táblázat szemlélteti, hogy általánosságban miként reagál a hátlaptömítés a megbontásokra az óra életkorának függvényében.

Mi a helyzet a korona illetve nyomógombok tömítéseivel

A koronánál illetve nyomógomboknál szintén gumitömítések akadályozzák meg a karóra esetleges beázását. A tömítés elve itt is ugyanaz, mint a hátlaptömítésnél, tehát szintén az érintkező felületek között kialakuló mechanikai adhézió biztosítja a vízzárást. Ennek az a feltétele, hogy a gumitömítés felületi molekuláinak egy része behatoljon a tok illetve a nyomógomb vagy korona pórusaiba, és kitöltse azokat. A körülmények azonban itt sokkal mostohábbak. Amíg a hátlap esetében a tömítés végig nyugalmi állapotban van, addig a nyomógombok illetve koronák rendeltetésszerűen ki vannak téve a mozgatásnak. Ebből fakadóan a tömítés öregedésének jelei, illetve annak negatív következményei hamarabb megnyilvánulnak. A karóra beázások jelentős hányada a nyomógomboknál és a koronánál következik be.

Ha a nyomógomb vagy a korona tömítése felkeményedik és elveszti rugalmasságát, akkor a mozgatása során az addig tapasztalt rugalmas alakváltozás maradandó alakváltozásba megy át, nem nyeri vissza alakját, és többé már nem tud megfelelő erővel nekifeszülni a tömítendő felületeknek. Ekkor megszűnik a vízzárás.

Az üveg tömítése

Általában az üveget egy műanyag tömítőgyűrű segítségével illesztik a tokhoz, ami gondoskodik a vízzárásról is. Hasonlóan a gumitömítésekhez, ezek is elöregszenek az idő folyamán. Ennek időbeli alakulása azonban nagyobb szórást mutat, mivel különböző anyagokból, és különböző technológiával állítják elő őket. Általában 2-3 éven belül nem szokott velük gond lenni, de fokozott környezeti hatások esetében (hőhatás, UV sugárzás) a mikroszkópos átvizsgálás során már ebben a korban is megfigyelhetők az öregedés tipikus jelei, melyek rövid időn belül beázáshoz vezethetnek.