Meddig vízálló egy óra?

Meddig marad vízálló egy óra?

Gyakran elhangzik ez a kérdés, és azt tapasztaljuk, hogy ezen a téren nagyon sok a tévhit. Ezért megpróbáljuk úgy körüljárni a témát, hogy lehetőleg mindenki számára világos legyen, hogy miről is van szó. Itt most elsősorban a tömítések természetes öregedéséből fakadó problémákra próbálunk fókuszálni.

Miért van szükség tömítésekre

Az óratok, és a hozzá illeszkedő, vagy abba benyúló részelemek (hátlap, nyomógomb, beállító korona) felületein parányi méretű pólusok, egyenetlenségek találhatók. Emiatt - ha ezeket közvetlenül (tömítés nélkül) illesztjük össze, a két felület között a víz szabadon be tud áramolni az óra belsejébe. Ennek megakadályozására tömítéseket alkalmaznak. A tökéletes vízzárásnak azonban komoly kritériumai vannak. Ha ezek nem teljesülnek maradéktalanul, akkor az óra átereszt, beázik.

Meddig képes ellátni feladatát a hátlaptömítés

A karórák hátlaptömítései általában gumiból készülnek, mivel ez az anyag a kedvező tulajdonságainál fogva ideális erre a feladatra. Amikor a gumitömítést a tok illetve hátlap közé helyezzük, majd összeszorítjuk azokat, a következő folyamat megy végbe:

A rugalmas gumit a hátlap és a tok jelentős mértékben összenyomja, minek következtében az érintkező felületek mentén bepréselődik a tok illetve hátlap apró pólusaiba, és teljesen kitölti a felületi egyenetlenségekből származó piciny réseket. Mindezek együttes hatásaként a hátlap és a tok felületével érintkező szakaszon egy úgynevezett adhéziós kötés alakul ki. Ez egy erős felületi tapadást jelent, ami biztosítja a víz behatolása elleni védelmet.

Amennyiben nem kell megbontani a meglévő adhéziós kötés nagyon sokáig fennmaradhat, mivel a hátlap, a tok, valamint a tömítés egymáshoz képest végig statikus, nyugalmi állapotban maradnak. Megbontáskor látszik, hogy annyira tapadnak a felületek egymáshoz, mintha össze lennének ragasztva. Így akár hosszú évekig biztosított a vízzárás a hátlap vonatkozásában. Ha azonban az óra megbontására kerül sor (pl. elemcsere vagy javítás miatt), akkor ez az adhéziós kapcsolat megszűnik. Az újbóli lezárás után viszont csakis abban az esetben alakul ki ismét a további vízzáráshoz szükséges adhéziós kapcsolat, ha a tömítés állapota ezt még lehetővé teszi. Azaz kellő rugalmassággal rendelkezik, nincs felkeményedve, kiszáradva. Hiába volt tökéletesen vízálló az óra a megbontás előtt, egyáltalán nem biztos, hogy a megbontás után ismét létrejön a vízzáráshoz elengedhetetlenül szükséges molekuláris kapcsolat az érintett felületek között. Ez mindig a gumitömítés öregedési fokától, illetve a kondíciójától függ.

Bizonyos környezeti hatások nagy mértékben gyorsíthatják a tömítések öregedési folyamatát. Így pl. a tömítésen megtapadt tusfürdő maradványok, a klórozott uszodai víz, vagy az olajszármazékok egyaránt hozzájárulnak a gumitömítések idő előtti elhasználódásához. Ideális körülmények között általában 2-3 évente válik szükségessé a tömítések cseréje, azonban ha pl. valaki rendszeresen úszik az órával klóros vízben (strandon, uszodában), akkor elképzelhető, hogy akár már 1 év után esedékessé válik a tömítéscsere. A gyártók szerint a biztonság érdekében ilyen esetekben nem évente, hanem félévente válik szükségessé a műszeres vízállósági vizsgálat.

A karóra tömítettségéről csakis egy műszeres vízállósági vizsgálat segítségével győződhetünk meg. Ezért mondják az óragyártók, hogy minden egyes megbontás után el kell végezni a vízállósági tesztet, mert e tekintetben csakis a nyomáspróba segítségével juthatunk kellő információhoz.

Az alábbi táblázat szemlélteti, hogy általánosságban miként reagál a hátlaptömítés a megbontásokra az óra életkorának függvényében.

Mi a helyzet a korona illetve nyomógombok tömítéseivel

A koronánál illetve nyomógomboknál szintén gumitömítések akadályozzák meg a karóra esetleges beázását. A tömítés elve itt is ugyanaz, mint a hátlaptömítésnél, tehát szintén az érintkező felületek között kialakuló mechanikai adhézió biztosítja a vízzárást. Ennek az a feltétele, hogy a gumitömítés felületi molekuláinak egy része behatoljon a tok illetve a nyomógomb vagy korona pórusaiba, és kitöltse azokat. A körülmények azonban itt sokkal mostohábbak. Amíg a hátlap esetében a tömítés végig nyugalmi állapotban van, addig a nyomógombok illetve koronák rendeltetésszerűen ki vannak téve a mozgatásnak. Ebből fakadóan a tömítés öregedésének jelei, illetve annak negatív következményei hamarabb megnyilvánulnak. A karóra beázások jelentős hányada a nyomógomboknál és a koronánál következik be.

Ha a nyomógomb vagy a korona tömítése felkeményedik és elveszti rugalmasságát, akkor a mozgatása során az addig tapasztalt rugalmas alakváltozás maradandó alakváltozásba megy át, nem nyeri vissza alakját, és többé már nem tud megfelelő erővel nekifeszülni a tömítendő felületeknek. Ekkor megszűnik a vízzárás.

Az üveg tömítése

Általában az üveget egy műanyag tömítőgyűrű segítségével illesztik a tokhoz, ami gondoskodik a vízzárásról is. Hasonlóan a gumitömítésekhez, ezek is elöregszenek az idő folyamán. Ennek időbeli alakulása azonban nagyobb szórást mutat, mivel különböző anyagokból, és különböző technológiával állítják elő őket. Általában 2-3 éven belül nem szokott velük gond lenni, de fokozott környezeti hatások esetében (hőhatás, UV sugárzás) a mikroszkópos átvizsgálás során már ebben a korban is megfigyelhetők az öregedés tipikus jelei, melyek rövid időn belül beázáshoz vezethetnek.