Amit a karórák vízállóságáról tudnod kell

Karórák felosztása rendeltetésük és vízállóságuk alapján

1. Általános célú karórák - Water Resistant (WR) ... - ISO 2281
   Hétköznapi használatra szánt karórák, amelyek különböző szintű víz elleni védelemmel vannak ellátva. A minimálistól egészen a magas fokú védettségig terjed a skála. Water Resistant (WR) jelöléssel rendelkeznek, ami mellett esetlegesen további kiegészítő jelek láthatók (pl. 50M, 5BAR stb.). Alkalmi jellegű, hobbi szinten végzett tevékenységek során nyújtanak védelmet a víz ellen. Az ilyen órák vízállósági minősítése az ISO 2281 nemzetközi szabványalapján történik.
   
   Minősítési fokozatok: Minimális szintű víz elleni védelem (WR) - Alacsony szintű víz elleni védelem (WR 30M) - Alapszintű víz elleni védelem (WR 50M) - Közepes szintű víz elleni védelem (WR 100M) - Magas szintű víz elleni védelem (WR 200M)

További részletek: A vízállósági jelölések magyarázata-›

1. Búvárórák - Diver's ... - ISO 6425
   Komolyabb műszaki megoldások alkalmazásával, komplex módon vannak felkészítve a vízben történő használatra. Ezért sokkal szélsőségesebb körülmények között is biztonságosan viselhetők vízben. Diver's jelöléssel vannak ellátva, amit további kiegészítő számok és betűk követnek. Professzionális célokra, tehát vízben történő munkavégzéshez, vagy légzőkészülékes búvárkodásra is alkalmasak. A búvárórák minősítése az ISO 6425 szabvány alapján történik, amely sokkal magasabb követelményeket támaszt ezekkel a karórákkal szemben. A Diver's besorolású órák esetében nem véletlenszerű mintavétel alapján minősítenek, hanem minden egyes órát alávetnek a szigorú vizsgálatoknak.
   
   Fokozatok: Búváróra közepes szintű víz elleni védelemmel (DIVER'S 100 M) - Búváróra magas szintű víz elleni védelemmel (DIVER'S 200 M) - Búváróra extra magas szintű víz elleni védelemmel (DIVER'S 300 M) - Búváróra maximális víz elleni védelemmel (DIVER'S 300 M FOR MIXED-GAS DIVING)

További részletek: A vízállósági jelölések magyarázata-›

Mit jelentenek a karórákon feltüntetett vízállósági jelölések

A jelölésből pontosan megállapítható az óra víz elleni védettségének fokozata. Ne tévesszen meg senkit - a feltüntetett érték, ami után gyakran egy "M" betű áll, nem azt jelenti, hogy az óra ilyen mélységig használható a vízben!

A jelölésben található szám a szabványos minősítés során végzett laboratóriumi vizsgálat egyik teszt fázisánál alkalmazott statikus nyomásra (BAR, ATM), illetve a közel azonos nyomást létrehozni képes vízoszlop magasságára (M) utal. 

Sajnos sokan nincsenek tisztában az órán lévő vízállósági jelölés jelentésével. Csak akkor kapják fel fejüket, amikor a beázást követően megtudják, hogy a 30M jelölésű órájukat egyáltalán nem lett volna szabad használni a víz alatt, vagy hogy pl. a WR 100M jelzésű órát sem szabad szaunába vinni.

Hogy egy adott jelölés esetén az óra milyen szintű víz elleni védelemmel rendelkezik, illetve mikor, és milyen körülmények között használható vízben, azt a felhasználók számára készült részletes, jól áttekinthető gyakorlati útmutató tartalmazza. Ennek ismerete segít elkerülni a vízállósággal kapcsolatos esetleges félreértéseket, és kellő információt szolgáltat a rendeltetésszerű használat helyes értelmezéséhez.

További részletek: A vízállósági jelölések magyarázata-›

A vízállóság sem tart örökké

A karórák vízállóságát tömítések biztosítják. Ezek többnyire gumiból, egyes esetekben pedig speciális műanyagból készülnek. A hátlapok, beállító koronák, nyomógombok tömítésére a gumi kiválóan alkalmas alapanyag, de mint tudjuk, egy idő után sajnos elveszti kedvező tulajdonságait, felkeményedik, rugalmatlanná válik - egyszóval elöregszik. Nincs ez máshogy az üveg, vagy időnként a hátlap tömítésére szolgáló, műanyagból készült illesztőgyűrűk esetében sem. A kérdés csak az, hogy mikor következik be az a pillanat, amikor megszűnik a vízállóság.

Nem véletlen, hogy az óragyártók ajánlása szerint minden egyes megbontás után el kell végezni a műszeres vízállósági vizsgálatot. Ugyanis az óra megbontása mindig kritikus pont lehet a vízállóság szempontjából. Soha nem lehet tudni, hogy egy addig vízálló óra a megbontást követően is vízálló marad-e vagy sem. Ez mindig a tömítések pillanatnyi állapotától függ. Ha van benne még elegendő rugalmasság, és kellően lágy a felülete ahhoz, hogy újra kialakulhasson a felületi molekuláris kapcsolat (mechanikai adhézió) a tömítés és a hátlap illetve a tok között, akkor újra vízálló lesz az óra, ellenkező esetben viszont - a tömítés fizikai alkalmatlansága miatt - megszűnik a vízállóság.

A vízállóságra nézve minden megbontás kockázatot hordoz magában, melynek mértéke a tömítések öregedési fokával egyenesen arányos. A hátlaptömítések elöregedésének tipikus jele, hogy egy megbontást követő visszazárás után már nem képesek újra tömíteni, így nem marad vízálló az óra. A nyomógombok és beállító koronák esetében is hasonló a helyzet, csak ott az elemcserét vagy a javítást követő - a teljes körű beállításhoz elengedhetetlen intenzív használatuk válthatja ki az elöregedés addig lappangó jeleinek megnyilvánulását.

 További részletek: Meddig marad vízálló egy óra?

A beázás lehetséges okai és megelőzése 

A vízállósági jelölések helytelen értelmezésén és a tömítések elöregedésén túlmenően sok egyéb körülmény vezethet még beázáshoz. A használat során gyakran érik kisebb-nagyobb sérülések az órát, melyek vagy nem látszanak, vagy nem tulajdonítanak neki jelentőséget. Pedig ezekre oda kell figyelni, mert könnyen veszélyeztethetik a vízállóságot.

Egy kis odafigyeléssel a beázások döntő többsége elkerülhető lenne. Sok felesleges kiadástól kímélhetjük meg pénztárcánkat, ha megismerjük a lehetséges okokat, és betartjuk azokat az ajánlásokat, melyek segítségével a karórák beázásának kockázata jelentősen lecsökkenthető.

 További részletek: Mik a beázás, párásodás leggyakoribb okai-›

"Tudom, hogy az órám vízálló, már vittem vízbe, és nem ázott be"

Gyakori eset, hogy egy ügyfél, mikor behozza elemcserére az óráját, meggyőződve mondja, hogy az órája egész biztosan vízálló. Az emberek ezt általában arra alapozzák, hogy már vitték vízbe, vagy hogy úszni is szoktak vele, és eddig még soha nem ázott be. Logikus következtetésnek tűnik, csakhogy a valóság igen gyakran rácáfol erre.

Legjobb példa, amikor ilyen előzmények után levesszük a hátlapot, és beázási nyomokkal tarkított, határozottan rozsdás szerkezet látványa tárul elénk. Nyilvánvaló, hogy az óra már régóta nem vízálló, csak a gazdája számára ennek nem voltak határozott árulkodó jelei. Ilyenkor rendszerint nagyon meglepődik az óra tulajdonosa, és értetlenül áll a dolog előtt. Pedig a jelenség magyarázata nagyon egyszerű. Ha ugyanis alkalmanként csak csekély mértékű víz kerül a karórába (néhány nanoliter), akkor annak gyakran nincs nyoma az üveg felől, mivel nem okoz látványos párakicsapódást. Ettől függetlenül az oxidációs folyamatok beindulnak tőle, ami odáig vezethet, hogy végleg tönkremegy az óra. Ez esetben pedig a tulajdonos a feltételezett elemcsere helyett már csak a szerkezet cseréjére kaphat árajánlatot, miközben szembesülnie kellett azzal is, hogy az eddig vízállónak hitt órája sajnos már rég nem az.

De nem feltétlenül kell egy órának beázni a víztől még akkor sem, ha már nem vízálló. Ez kicsit félreérthető lehet, ezért mindenképpen magyarázatra szorul. Fontos tisztáznunk, hogy vízállónak akkor tekinthető egy óra, ha beázás nélkül képes elviselni a rendeltetésszerű használat keretein belül esetlegesen fellépő legnagyobb víznyomást is. Így például egy WR 50M minősítés esetében ellent kell állni a vízmélységből adódó statikus nyomásnak, valamint annak a dinamikus nyomásnak is, ami egy nagyon gyors, hirtelen kézmozdulat során elméletileg bármikor kialakulhat. Még akkor is, ha az óra pont olyan szögben helyezkedik el, hogy ez a maximális nyomás közvetlenül egy tömítésre hat. Ez elég ritka pillanat, tehát egyáltalán nem biztos, hogy a legutóbbi használat során érte a tömítéseket ilyen mértékű dinamikus nyomás. Tehát abból, hogy az óra a vízben történő használat során nem ázott be, legfeljebb csak annyi következtetés vonható le, hogy egy bizonyos mértékben ellenáll a víznek. Viszont egyáltalán nem biztos, hogy a kategóriájának megfelelő szintű vízállósággal rendelkezik. Ezért elképzelhető, hogy a következő alkalommal a véletlen folytán valamelyik tömítésre - ami éppen a leggyengébb láncszem - az eddigieknél jóval nagyobb eredő nyomás fog hatni, és annak ellenére, hogy még ez is a megengedett maximum értéken belül van, az óra mégis be fog ázni.

Tehát a címben említett, illetve a hozzá hasonló kijelentésekről elmondhatjuk, hogy azok nem tekinthetők megalapozottnak, nem fogadhatók el, mivel a megbontás után gyakran kiderül az ilyen óráról is, hogy mégis beázott, csak éppen nem vették észre, vagy csupán a szerencsének volt köszönhető, hogy eddig még nem ázott be, mivel a tömítettség olyan kritikus állapotban van, amelynél bármikor bekövetkezhetett volna a baj.

Mint láthatjuk, az óra vízállóságáról, a tömítések pillanatnyi állapotáról csakis a műszeres vízállósági vizsgálat adhat hiteles információt. A feltételezések, találgatások gyakran félrevezetőek és veszélyesek lehetnek. 

A műszeres vízállósági vizsgálat a vízállósági besorolásnak megfelelő - a rendeltetésszerű használat során feltételezhető - maximális statikus és dinamikus nyomást egyaránt figyelembe veszi.

Óraszervizekben a legmodernebb professzionális készülékekkel végzik a nyomáspróbát, amellyel az esetleges beázási pontokat is meg tudjuk határozni. Ennek köszönhetően a probléma adott esetben orvosolható is. A hátlap, a beállító korona, vagy éppen egy nyomógomb tömítésének cseréjével többnyire helyre lehet állítani a vízállóságot.

További részletek: Műszeres vízállósági vizsgálat-›